A Moalboal-ba vezető utunk után a visszautat mindenképp okosabban akartuk csinálni, így az indulásunk előtti estén körbekérdeztünk a kis üdülővárosban, hogy mik a lehetőségeink. A gépünk másnap dél környékén indult tovább Palawan szigetére, így mint kiderült, vagy privát taxit bérelünk a közel négy órás útra (nyilván meglehetősen sok pénzért) vagy másnap reggel teljesen random kimegyünk szépen a kisbusz "állomásra" (a fő kereszteződés mellett lévő poros területre) és elcsípünk egyet, az induló van-ek közül (menetrend ugye minek, akkor indul, ha megtelt). Ez utóbbi mellett döntöttünk, de az előző útból okulva, Tomi az út elején eggyel több helyet vásárolt magunknak, így a normál két helyen szerencsére tényleg csak ketten ültünk. Összehasonlításképpen az előttünk lévő sorban, ahol európai viszonylatban 3-an ülnének, 7-en utaztak. HETEN!!! :DD Volt olyan pontja az útnak, ahol az amúgy kb 10 fős kisbuszban több mint 20-an ültünk. Van róla videónk, aki nem hiszi el, annak elküldöm! :)

Túl sok említésre méltó dolog nem történt, egy kényelmes, kb egy órás repülő úttal érkeztünk Palawan szigetére, egészen pontosan Puerto Princessába, ahol szépen kidolgozott tuk-tuk rendszerrel találtuk szemben magunkat, így gond nélkül jutottunk el a szállásunkra. Mivel a végcélunk El Nido, egy közel 5-6 órás buszútra van Puerto Princessától, úgy voltunk vele, hogy egy estét hesszelünk  itt. Csobbantunk a medencében, aztán lementünk a partra vacsizni, megismerkedtünk egy kedves amerikai bácsival, miközben fincsi vegi curry-t és valami fura kinézetű vajas csirkét falatoztunk.

Másnap ugye tudtuk, hogy egy 5-6 órás út vár ránk, úgyhogy minden eddiginél alaposabbnak kellett lenni, bár nagy szerencsénk volt, mert a hotelünk indított egy kényelmes kisbuszt El Nido-ba, és ezúttal tényleg csak 10-en utaztunk egy 10 fős kisbuszban. Fura is volt. Bár azért a filippinók itt sem hagyják veszni a lehetőséget. Úgy kell elképzelni, hogy hátul normál helyeken ülnek a turik, elől az anyósülésen viszont mindig 1-2-3 fillippinó utazik, akik az út szélén várnak, és stoppolják le ezeket a "járatokat", nyilván negyed annyit fizetnek, mint mi, de a lényeg, hogy eljutnak a kívánt helyre, ő is jól jár, a sofőr is jól jár. Ránk nézve ez mondjuk mindegy is, mi nagyon boldogak voltunk, végre működött a légkondi, elfértünk mi is és a cuccaink is - sose gondoltam volna, hogy ezek egyszer ennyit fognak jelenteni. (Jó, igen, lehet, hogy öregszünk.. ':-))

Délután megérkeztünk El Nido-ba, ahol két teljes, csodálatos nap várt ránk. Miután felfedeztük az üdülő várost és megállapítottuk, hogy már megint lenyűgöző helyen vagyunk, nem is húztuk az időt, másnap reggel robogóra pattantunk és észak felé vettük az irányt. Meg sem álltunk az egyik legészakibb strandig, a Duli beachig. Az út nagy része teljesen jó betonúton visz, néhol nagyobb, de inkább kisebb forgalommal, ám - és ez elmondható kb mindegyik beach-re - az oda vezető földút minden esetben rázós. Kátyúk, kavicsok, pocsolyák, kutyák, más motorosok, ami el tudsz képzelni, de hős sofőröm, Tomifiú minden akadályt legyőzött, és szerencsére eddig a szenvedés minden alkalommal kifizetődött. A Duli Beach egy óriási, hosszú, homokos partszakasz, alig pár emberrel, gyönyörű, nagy hullámokkal. Szóval megint csak ismételni tudom magam, ez a hely maga a paradicsom.

Ezen a parton gyakorlatilag tényleg semmi nincs, talán csak egy-két vendéglátóegység és egy szörfdeszka kölcsönző választható oktatóval. Ezt mi nagyon-nagyon élveztük, fürödtünk, napoztunk, olvastunk, mangó juice-t ittunk, tökéletes volt. Pár óra után viszont muszáj volt továbbállnunk, mert már kezdtünk nagyon éhesek lenni. Következő állomásunk a Nacpan Beach volt, ami a környék egyik leghíresebb strandja, így nyilván itt már jóval többen voltak, mint az előző helyen, de mivel ez is egy óriási part, nagyon kényelmesen el lehetett férni.

A délután további részét itt töltöttük, majd úgy döntöttünk, hogy a naplementét El Nido másik népszerű partján, a Las Cabanas Beach-en nézzük meg. Ez egy hosszabb robogó út volt, ráadásul át kellett vergődnünk a városon az óriási forgalomban, szóval ez annyira nem volt fun, de a látvány, ami fogadott minket, mindent felülmúlt. Csak hogy egy közhellyel éljek, beszéljenek helyettem a képek:

El Nido konkrétan csak a turistákból él, aki idejön, mind elmegy a klasszikus hajótúrára, hiszen a környező szigetek és lagúnák messzeföldön híresek, a klasszik képeslap fehér homok, türkizkék tenger kombinációja itt-ott gyönyörű sziklafalakkal csipkézve. Emiatt aztán gyakorlatilag a város összes lakója kínál ilyen jellegű túrákat, sőt egészen konkrétan ugyanazt, ugyanazon az áron.. Másnak emiatt biztos könnyű lett volna a döntés, mi persze kicsit túlbonyolítottuk, megpróbáltunk utánaolvasni Tripadvisor-on, egyéb fórumokon, aztán körbekérdeztünk az utcánkban, és végül... dobpergés... a hotelünk által szervezett túrát választottuk. :D A klasszikus és legnépszerűbb "A" túra mellett döntöttünk, aminek keretében megnéztük a Big Lagoont (lehetett kajakot bérelni, amivel könnyebben bejárható a lagúna, és több esély van elkerülni vele a homokpadon fennakadó szelfiző influenszereket, akik ugye azért mégse lehetnek vizesek, mert akkor nem áll úgy a haj és lejön a smink) és a Secret Lagoont (személy szerint ez a part volt az egyik kedvencem, bár a vízben megtámadott egy hal. tényleg!), gyönyörű helyeken sznorkeleltünk (sajnos teknőst nem láttunk :( ), hajón ebédeltünk a szél miatt, és a végén egy gyönyörű beachen chilleltünk, míg az orosz/szláv turik vakrészegre itták magukat. A konkrét megállók alább, hogy legyen valami hasznom is:

• Shimizu Island (itt sznorkeleltünk, így sajnos nem készültek képek)
• Big Lagoon

• Secret Lagoon

• 7 Commando Beach

Este még vacsiztunk egy jót a parton, és elbúcsúztunk El Nido-tól, hogy kicsit délebbre, egy kevésbé frekventált falucska felé vegyük az irányt.

Hasznos infók:

- El Nidoban minden trip ugyanannyiba kerül, eltérés a hajó mérete és ezáltal az embermennyiségben lehet, ami antiszociális énem miatt számított, de végül egy 10 fős hajón voltunk, nagyon kedves és jófej személyzettel
- a tripekre ajánlják a vízicípőt (van ennek normális neve?), mert a lagúnák közt vannak élesebb sziklák. ha nincs, ne vegyél csak emiatt, esetünkben a hajó fele menet a parton odavezettek egy nénihez, akitől potom pénzért lehetett bérelni, és még a papucsodat is megőrizte cserébe
- azt szerintem még nem írtuk, hogy a csapvíz nem iható, de mindenhol adtak vizet és általában instant kávé port is, hogy az olyan függők is neki tudjanak kezdeni a napnak, mint én
- itt szálltunk meg - szép, igényes szoba, parttól egy percre