Kínába szerintem mindenki el szeretne jutni legalább egyszer az életben. Így voltunk vele mi is, habár tudtuk jól, hogy Shanghai pont annyira Kína, mint New York az Egyesült Államok: egy kirakat, amit az ország a világnak mutat, hogy 'na tessék, ez vagyunk mi', miközben a valóság azért nem pont ilyen.

A begyűjtött infómorzsák alapján 3-4 nap alatt már lehet egy fajta benyomást szerezni a kínaiak megapoliszáról, így izgatottan szálltunk ki egy idegőrlő, 18 órás bp-párizs-shanghai út után a repülőből. Meglepő módon az országba való belépés zökkenőmentes volt, így agyi kapacitásunk maradékát a szállásra való eljutásra tudtuk fordítani. Sajnos itt rögtön szembekerültünk azzal a problémával, ami végigkísért minket ittlétünk alatt: ezek a jó kínaik nem igazán tudnak angolul :/ Annyira nem, hogy a reptéri tömegközlekedési infóponton sem értették, hogy mi csak egy metrókártyát vennék aztán itt se vagyunk...őőőő noo ingliish szorriii...szóval maradt az automata, ahol máris jött a második kínai specialitás: a te jól bevált mastercardod/visád/revolutod itt bizony annyit se ér, mint egy darab fa, szóval csak kápéval tudsz fizetni, amit a jól eldugott ATM-ekből lehet csak kinyerni.

Pár hasonló, nagyon hasznos lecke után már zötyögtünk is befele egy baráti másfél órás metrózással a szállásunk felé, ami egy menő környék, menő főútja mellett volt, szuperjó helyen. A kirakat-effektus itt is megvolt persze: a menő környék menő főútjáról nyílt egy kis kapu egy iszonyat lepukkant sikátorba, ahol a leglepukkantabb lépcsőház lepukkant folyosójának a végén a sötétben botorkálva felfedeztük airbnb kecónk ajtaját, ami már persze kóddal nyílt, és belül igen takarosnak bizonyult. K.O., ágy, szunya!

Nem tudom, a kedves olvasók (ha vannak egyáltalán), hogy vannak vele, de nekünk az első reggel az egyik kedvenc élményünk egy távoli országban. Felkelsz, azt se tudod hol vagy hirtelen, de amint kitisztul a fejed, rájössz, hogy hoppááá, ez bizony nem az otthoni megszokott ágyikó, ez bizony külföld, tehát UTAZUUUUNK!! Szóval felöltöztünk, és Orsi életmentő, zombitlanító kávéja és némi helyi péksüti után elindultunk, hogy felfedezzük ezt a cuki 27 milliós (sic!) várost.

Shanghaiban nem egyszerű felfedezni a korai Kínát, mivel úgy néz ki a belváros, mintha egy buldózer átment volna mindenen, majd valaki felhőkarcolókat, modern üzletházakat és irodákat épített volna a helyükre. Sétánk első állomása a Yu Garden volt, amit szerencsére kikerült ez a teoritikus buldózer, és egész szépen megmutatott valamit a régi városból. Na persze ne azt képzeljük el, hogy romantikusan andalogsz a kihalt ódon utcaköveken, nem: irgalmatlan tömegben kapkodod a fejed, az amúgy tényleg szép épületek láttán, és nem érted, hogy miért kell a templomok mellé Starbucks-ot és Mekit rakni. Ha ezen túl tudsz lépni, nem is rossz a helyzet, érdemes eltölteni itt egy kis időt, bekukkantani egy templomba vagy egy korabeli épületbe.

Egy dolgot jobb leszögezni: ha a korai Kínába vágysz, ne ide gyere. Ha viszont kíváncsi vagy rá, mit tud kihozni magából ez az ország, ha nem épp ujgurokat dugnak átnevelő táborba vagy a hongkongi kedélyeket próbálják csillapítani, akkor irány Shanghai leghíresebb korzója, a The Bund! Na itt azért leesett az állunk. A modern építészet remekművei állnak halomban a híres rakpart mellett, telefonok milliói készítik el ugyanazokat a képeket, és nem ok nélkül. A város világhírű látképe ez, és azt kell mondjam minket is eléggé megfogott.

Hosszabb bámészkodás után átmentünk a Huangpu folyó túloldalára, az üzleti negyedbe, ahol ráböktünk a legmagasabb felhőkarcolóra: irány a világ 3. legmagasabb épületének, a Shanghai Towernek a teteje!

Valamiért az ember, így mi is szeretünk jó magas helyekről nézelődni, így a 360 fokos kilátó 632 méteren nem volt rossz választás egy kis idő eltöltésére. Ezután bóklásztunk még kicsit az üzleti negyedben és nem értettük, hogy telt el máris ennyi idő: a város durván beszippantott minket. Hosszú órákat sétáltunk és bámészkodtunk, majd a nap vége felé még beugrottunk a helyi IMAX-be megnézni a legújabb Star Wars filmet is.

Másnap reggel fejben már az esti szilveszterezésre készültünk, de mivel pezsgőzni reggel 9-kor Kínában is ciki, újra nyakunkba vettük a várost. Egy menőbb városrészen átsétálva Tianzifang szűk utcái felé vettük az irányt, ami szintén egy kis szelet a régi Shanghaiból. Mint mindent, ami turistáknak van fenntartva, ezt is ellepték a kínaiak, mivel természetesen rengeteg belföldi turi özönlött a városba az újév miatt. Bár a kínai újév csak január 25-én van, a globalizált világ egyik csúcsdíszének tartott Shanghaiban természetesen a keresztény újévnek is megadják a módját, így sajnos nem csak kettesben fedeztük fel ezt az izgi, utcai kajáldákkal jól megpakolt ékszerdobozt.

Az estére már a szállásunkon elkezdtünk hangolódni 1-2 Tsingtao sörrel pár óra szieszta és kártyázás után, majd elkezdtük hosszú sétánkat a város legnagyobb és legfényűzőbb sétálóutcáján, a Nanjing Roadon. A világ minden - magára valamit adó - márkája képviselteti itt magát, és itt szembesültünk először igazán a filmekből jól ismert, neon-tengerrel is, miközben keringtünk a tömeget meglepő hatékonysággal irányító katonák között. Természetesen a tömeg ugyanoda tartott, ahova mi is: a The Bund korzóra.

A hideg miatt pár órát egy közeli söröző/kajáldában töltöttünk, majd elindultunk a partra mi is. Aprajafalva lakói ugyan jópárszázezren attendelték az eseményt, mégsem éreztük magunkat rosszul. Semmi lökdösődés és tömeghisztéria, mindenki békésen szemlélődött és várta a visszaszámlálást büszkén feltartott okostelefonnal. Mondjuk végül a visszaszámlálás elmaradt, sőt a tüzijáték is - ahogy az a világ sok felvilágosult megapoliszában is, helyette a felhőkarcolók fényjátéka szórakoztatta a nagyérdeműt. Másnap értesültünk csak róla, hogy a világ többi része őrületes drón-showt láthatott a tévében a shanghaii szilveszteri buliban, ám erről kiderült, hogy csak egy korábban felvett jelenetet ábrázolt...KIRAKAT!!! Mi azért jól éreztük magunkat ebben az őrült forgatagban, és örültünk, hogy a tavaly megkezdett hagyományt továbbvive idén is egy ázsiai nagyvárosban szilvesztereztünk.

Másnap, mivel csak este ment a gépünk, volt időnk még ellátogatni az állatkertbe, ahol Orsi nagy álma két lusta, de mindenképpen lenyűgöző, szőrös állatban materializálódott: élőben láttunk pandákat, ráadásul Kínában. :) Megnéztünk még egy turistahordák által lerohant, vizivárosrészt, majd elbúcsúztunk a felhőkarcolóktól is egy utolsó nagy bámészkodással a Bund-on, aztán irány a reptér!

Összességében nagyon örültünk, hogy itt tölthettünk pár napot, de mindenképpen vissza kell még térnünk az ország autentikusabb területeire, mert biztos vagyok benne, hogy Ázsia egyik legsokszínűbb országa ez, és sok meglepetést tartogat még számunkra!

Hasznos tapasztalataink:

• ha hozzánk hasonlóan csak pár napra jössz, nem kell vízumot intézned itthon, a reptéren érkezéskor lehet igényelni maximum 144 órára vízumot ingyenesen, ha ugyanerről a reptérről mész tovább (érdemes csekkolni a külügy honlapját, ott minden le van írva részletesen),
• mastercard vagy visa kártyával nem tudsz sehol sem fizetni, de szerencsére az ATM-ek elfogadják, így készpénzt tudsz kivenni. ATM-ek leggyakrabban a metróállomásokon vannak. Ha iszonyat felkészült vagy, akkor telefonnal tudsz fizetni Alipay vagy WeChat appon keresztül,
• az internet elég erősen korlátozva van. Ha szeretnél facebookozni, instázni vagy a google család gyermekeit használni, mindenképpen MÉG OTTHON tölts le valamilyen VPN alkalmazást, amit aktiválva hozzáférhetsz ezekhez a "nyugati luxusszolgáltatásokhoz". Mi az Express VPN-t használtuk, ami ráadásul egy hétig ingyenes (csak ne felejtsd el lemondani-like we did :) ),
• közlekedés: 19 metróvonal van, így a segítségével mindenhová el tudsz jutni a városban (a reptérre is), és nagyon olcsó, szóval ezt javasoljuk a város felfedezésére. Szerencsére minden ki van írva angolul és nagyon könnyű tájékozódni,
• csomagmegőrző: sajnos ez nehéz ügy, kb csak a reptéren van, szóval ha úgy jársz, mint mi, hogy kicsekkolás után még órákig nem tudod hova rakni a cuccodat, kreatívnak kell lenned. Mi az állatkert csomagmegőrzőjét használtuk, de pár múzeumnak is van csomagmegőrzője, ott is lehet próbálkozni.