Shanghai-ból egy csodás, hajnal 1-kor induló járatot sikerült kiválasztanunk, így frissen és üdén (se) érkeztünk meg hajnalban a Fülöp-szigetekre. Tomi írta az előző bejegyzésben, hogy ő az első napi felfedezéseket szereti egy idegen országban, na én ezeket a megérkezéseket. Amikor sok órás reptéri várakozás és repülés, valamint pár óra alvás után megérkezel egy teljesen idegen országba, ahol semmi sem úgy működik, mint ahogy megszoktad, és ebben a fura delíriumos állapotban kell megfejtened a különböző rejtvényeket, amik amúgy ahhoz kellenek, hogy mondjuk eljuss A-ból B-be. Kicsit olyan mint egy élő társasjáték, leszámítva, hogy itt nem tudod a szabályokat és úgy általában nem értesz semmit. :)))

Na de szerencsére a Fülöp-szigetek ebből a szempontból nem volt olyan elképesztően nagy kihívás, reggel 7 fele már kellemesen párás meleg fogadott minket, ami kifejezetten jólesett a shanghai-i hideg után így január 2-án. Cebu City közismerten nem a szépségéről híres, így nem is volt kérdés, hogy azonnal tovább állunk. Az előbb említett körülmények miatt azonban úgy alakult, hogy egyszer csak egy 40 fokos, ablaktalan helyi járat tapadós bőrülésein találtuk magunkat. Normál esetben - gondolok itt az európai körülményekre - egy ekkora ülésen két ember ülne, de a Fülöp-szigeteken teljesen más a helyzet. Mint ahogy azt később megtanultuk, nincs olyan kicsi hely, ahova ne férne be még egy filippínó család. :) Na hát így tettük meg a Cebu-Moalboal közti röpke 4 órás utat.

Mondanom se kell, ez után az erőt próbáló utazás után kellett egy pár óra pihenés, azonban miután sikerült kicsit magunkhoz térni és elindultunk körbenézni, rájöttük, hogy valójában egészen lenyűgöző helyen vagyunk.

Moalboal egy kicsi üdülőfalu, ami elsősorban arról híres, hogy szardínia rajokat és teknősöket lehet itt látni. És ezt ne úgy képzeljétek, hogy befizettek egy Day Tripre, felültök egy hajóra, ami elvisz random szigetekre, hanem, hogy mi konkrétan sétáltunk a szállásunktól kb 50 métert, bementünk a tengerbe és puff, egy óriás szardínia raj lebegett alattunk. Egészen elképesztő élmény ilyen mennyiségű halat látni egyben mozogni.

Másnap reggel nem tétlenkedtünk, béreltünk egy robogót és nekivágtunk a környéknek. Kb egy óra tengerparti, majd hegyekben kanyargó utunk után meg is érkeztünk az első vízeséshez, a Cambais-fallhoz. Mikor először megláttam a helyszínt, leesett az állam. Elképesztően gyönyörű türkiz színű tavacska, gyönyörű sziklákkal, dzsungellel és persze vízesésekkel. Pár filippínó gyerek és kb két turi páron kívül nem is volt más, úgyhogy gyorsan nekivetkőztünk és irány a hűs víz! A helyi gyerekek gyorsan megosztották velünk a tutit: a vízesésnek három szintje van, ha igazán jót akarunk, irány felfelé. Nem hiszitek el, olyan volt, mint valami vizi park, csakhogy ez itt maga volt a természet alkotta valóság. Ráadásul a felsőbb szinteken már senki más nem volt rajtunk kívül, szóval hős felfedezőkként hódítottuk meg a sziklákat, a bambuszból épített létrákat és hidakat, hogy aztán a legfelső emeleten tátva maradjon a szánk. Asszem itt kezdtük el sejteni, hogy ez a Fülöp-szigeteki kaland egészen új szinteket üt majd meg.

A csoda-vízesés után visszapattantunk a robogónkra, és továbbindultunk a hegyek felé. A Fülöp-szigetek egyik híres, insta szpotja a bohol-i Chocolate Hills, ami a mi itinery-nkbe ezúttal nem fért bele, de szerencsére itt megtaláltuk a cebui verzióját, miután felmásztunk az Osmena Peak-re. 

Másnap úgy döntöttünk, hogy mi is részt veszünk az egyik tipikus helyi turista aktivitáson, és elmegyünk kanyoningolni a Kawasan-falls-hoz. Sajnos a Fülöp-szigeteki bejegyzések során folyamatosan ismételni fogom magam, de hát ez is egészen elképesztően gyönyörű volt és az egyik legjobb élmény, amit valaha csináltunk! A menet úgy kezdődött, hogy egy kb 40 perces kis bemelegítő hiking után megálltunk a többi kedves kis turival egy szikla szélén, majd közölték, hogy akkor itt kezdjük a trippet, ugrás lefele 4 méter magasról. :) Itt szeretném jelezni, hogy van némi problémám a magassággal, sőt egyenesen utálok zuhanni (csakhogy most rágondoltam, elkezdett izzadni a tenyerem). Azonban időnkként ezt kicsit elfelejtem, és mégis csak belemegyek valami ilyen sztoriba. Ugrás közben pedig aztán semmi másra nem tudok gondolni, csak arra, hogy basszus, mégis MIÉRT IS CSINÁLOM ÉN EZT???,  aztán csobb és már jó is minden. :D Na így történt ezúttal is, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy Tomb Raidert megszégyenítő ügyességgel ugrálunk szikláról sziklára vagy éppen a vízbe, úszunk át vékony kis kanyonokon vagy csúszunk le egy kis vízesésen, miközben sorra előzzük le a kedves kis távol-keleti turistákat.

Mire a híres Kawasan-falls-hoz értünk, már remegett a lábunk a fáradtságtól, de hajtott minket az adrenalin, így Tomi még bevállalt egy 12 méteres, én pedig egy szerény 6 méteres kis ugrást, hogy méltóképp búcsúzzunk a festői helyen véget ért kalandunktól.

Ebéd után még éreztük az erőt, így megkértük a kedves guide-unkat, Randyt, hogy a szállás helyett inkább Moalboal legszebb partjának kikiáltott White beachre vigyen minket. A part gyönyörű volt, csobbantunk is egy jót, de a későbbiekben ennél csak szebbeket láttunk, sokkal kevesebb emberrel.

Hasznos infók:

- mindenki tud angolul és elképesztően kedvesek, a többi ázsiai országgal ellentétben itt nem az az alap, hogy át akarnak verni. nehéz volt elhinni, de egy idő után csodálatos érzés volt
- a Cebu reptérről megy közvetlen busz 50 php-ért, kb 20 percenként az SM Mall-hoz, ahonnan amúgy indulnak kisbuszok Moalboalba a pláza mögül (Van Terminal-ként ki van írva, mint később rájöttünk)
- mi ezt sajnos akkor nem találtuk meg, ezért ugyanezzel a busszal elmentünk a South Bus Terminal-hoz, ahonnan számos helyre indulnak a jó kis Ceres buszok, azaz a helyi helyi járatok. Pozitívuma, hogy NAGYON olcsó (120 php), de meleg, dugig tömött és MINDENHOL megáll
- Moalboalban nagyon jó szállásunk volt (Aquino's Guesthouse - Sardine Run), kb mindenben segítettek, tőlük tudtunk robogót és sznorkel cuccot bérelni, ők vittek private kanyoningolni, ahol ketten voltunk egy guide-dal, és itt volt a legjobb wifink az egész Fülöp-szigeteki tour alatt. Mindez a parttól max 50 méterre.
- 350 php volt a robogó bérlés egy napra
- nagyjából minden ilyen népszerű turistaközpontban van ATM, alapvetően mindenki kp-t használ
- átalakító nekünk itt pont nem kellett, de azért jó, ha van
- a kanyoningolás során meglepődve tapasztaltuk, hogy mindenkinek van szakszerű kezes-lábas ruházata, de valójában tényleg semmi másra nincs szükség, mint a bikini/fürdőnadrág és egy gopro. Nálunk a guide-unk, Randy végig profiként használta és minden mozdulatunkat megörökítette az utókornak. ha nincs saját gopro-d, lehet bérleni, de saját SD kártyát kell vinni hozzá
- sok a kakas! komolyan, életünkben nem hallottunk még ennyi kukorékolást, és higgyétek el, nem csak reggel nyomják, hanem FOLYAMATOSAN! :D sose örültünk még így a füldugóinknak :D